A mozgást nem lehet tablettában bevenni     avagy     Ép testben ép lélek

Mióta világ a világ, az ember terhelte a testét, vadászott, futott, gyalogolt, úszott. Kétkezi munkát végzett, napjait nagyrészt a természetben töltötte. Eleink mindamellett, hogy hétköznapjaikon mozgatták testüket, ünnepeikhez is elengedhetetlenül hozzátartozott a tradicionális, sokszor rituális tánc. Ez alkalmat adott a stressz feldolgozására, az érzelmek kifejezésére. A civilizáció terjedésével, fejlődésével egyre inkább visszaszorult az ember a négy fal közé, a képernyő elé, a volán mögé. A kétkeresős rendszerrel születő dolgozó nőnek már a hétvégi pihenésnél sem igen adódott testét karbantartó mozgás. Létrejött a mozgásszegény életmód.

Az evolúció során kifejlődött emberi test viszont nem fejlődött vissza, mozgásigénye cseppet sem csökkent. A nagyüzemi, gépesített termeléssel nemcsak a napi testedzés, de a termelt élelmiszerek vitamin és ásványi anyag tartalma is lecsökkent. Míg a tápanyagtartalom nagy részét pótolni tudjuk táplálék kiegészítőkkel, izomzatunk, ízületeink védelmére már aligha tudunk gyógyszert biztosítani.

A 80-as évektől tömegesen nyíló mozgásstúdiókat az egészséges életmód iránti igény hívta életre. Ekkortól újra elérhetővé vált mindenki számára a napi testgyakorlás. A 90-es években dúló "mindenki fogyjon le" mozgalmakkal együtt érkező "Barbie alkat" számos táplálkozási és önértékelési zavart okozott a kor fiataljainak. Nyíltan kimondhatjuk, hogy a régen balerina alkatként ismert divatos, soha meg nem öregedő, feszes test nem mindenki számára elérhető, sőt irreális. Született adottságainkkal gazdálkodva viszont mindenkinek jár az egészség, arányos test.
Amikor eldöntöttük, hogy tenni kívánunk egészségünkért, már csak ki kell választanunk a kedvünk szerinti mozgásformát. Tévesen hiszik sokan, hogy a termekben végzett órák csak fiataloknak valók, akik még lehetőleg karcsúak is. Elterjedt még az a nézet is, hogy "ha fáj, akkor ég a háj" helytelenül, pedig pulzusunk egészséges zsírégető tartománya még véletlenül sem a "majd kiköpöm a tüdőm" állapotnál van. Ellenkezőleg! A túlterhelés kicsit sem egészséges. Ízületeink pedig bizonyos kor után egyáltalán nem tolerálják a súlyzós terhelést. Így nem maradt más hátra, mint megtalálni az érdekes, aránylag könnyedén végezhető, mégis izzasztó mozgást, amit esetleg még kellemessé is tehetnek a körülmények. A társaság, a zene önmagában is old, nem beszélve a közösen végzett munkáról. A jelenleg, világszerte szinte bárhol megtalálható amatőr tánc- és fitneszórák nem igényelnek előképzettséget, természetből fakadó mozgásra épülnek. Csak egy kényelmes lábbeli és ruha, némi elszántság és kedv kell a gyakorlásukhoz. Korunknak és ízlésünknek megfelelőt választhatunk a kínálatból és hamar rákapunk az ízére. Nem lehet elég korán, ugyanakkor soha sem késő elkezdeni. A társaság, a sok nevetés, a jó zene már az első alkalom után kihozhatja életkedvünket, lelkesedésünket saját életünk iránt mindegy, hány évesek vagyunk.

Tóti Zita